2011 – Mákos Csirke 5!
(Kicsi, a nagy, az Artúr…)
Amíg mások nyaraltak a bícsen,
én billentyűket nyomtam egy orgonán.
Alkalmasabb idő erre nem volt ez évben
ugye, tudod, miről beszéltem.
Húsz éves a kántorképző Pápán,
ezért újra átírtunk pár dalt.
Te tudod a dallamát, én a szövegét
és nem bírjuk a kétvonalas G-t.
A korálkönyv, a Beharka, s a hangvillám
Ilyen cuccok kellenek a tanórán,
és ha néha-néha egy akkord félre megy,
Barna, légyszi ne légy ideges…
Tanévzárón két órát aludtunk,
Jött hozzánk és ment tőlünk a nép.
A tapolcafői templomban is énekeltünk,
s raguleves volt rá az ebéd.
Zongoráztunk a Gárdonyi Zsolttal,
a fá pentaton hangzat jajj, de szép!
A cantus firmus mixtúrában akusztikus nón’
főleg hogyha tercrokon a bé.
A korálkönyv, a Beharka, s a hangvillám
Ilyen cuccok kellenek a tanórán,
és ha néha négyre jön az ütem egy,
Anett, Feri, ne légy ideges…
(We are the World)
Itt van a nyár, s Pápára vándorol-
nak a szép _ reményű kántorok.
A kolit hamar belakják, az összes kaját felfalják,
És a bögréket _ mindig széthordják.
A paradicsom, s a szemünk karikás,
mikor csináljuk a reggeli kaját.
És ha rossz volt az ebéd, és kell még rá pótlás,
egyél kenőmájast, s aranygaluskát! – két karát!
A Diófa, s a sarki Ricsi
színvonalban milyen más, bár a távolságuk kicsi.
A finom gombás rizs után mindig jól jött a fagyi,
s a mignont _ se tudtuk otthagyni.
A gyakorlónk oly lassan telik
szeretnénk a homokóránk felpörgetni egy kicsit
És ha nem megy a korál, rögtön elmegy a kedvünk,
és az esélyünk, hogy kántorok legyünk.
(A börtön ablakába)
A koli ablakába reggel nem süt be a nap,
de a Feri bá kirángat, mielőtt lenne áhítat.
Kuzsi, Petra, Mariann – a szent háromság él,
ők lehelnek lelket beléd, ha már nagyon kilennél.
Ez évben sok új taggal bővült csapatunk,
Diákkal és tanárral, kiket felsorolunk.
Visszajött _ a Barna, és vele a Feri,
Ki egyből megszerezte, a koleszgóré cím’t.
Az idén jött a Dávid, a hű tanársegéd,
ki Szabó Barna mellett tartja a szolfézst.
A C-sek _ nehezen tanulnak harmónizálást,
és a D-sek lassan ott vannak a kántorvizsgánál.
Az Eszter házat épít, de nem mind, ti nemzetek,
Szárnyával véd az Adri, Mariann, ébredj fel!
Vica kísér utadon, hogy sose tévedj el,
Fényes napunk, Melinda, Viskit iszik, _ Goudim-mel!
(Ha itt lennél velem)
Én ehetnék, de nem akarok, pedig mákos csirke van az asztalon
A fiúk szobája csupa kacat, te is eldobnád az agyad.
A mesénknek vége, de folytatom: a szobánk közepén ruhahalom.
A harmónium a sarokban áll, pókok lakhelye már.
A kántorképzőben a napjaink Olyan zsúfoltan telnek el:
beledöglesz, mire lefekszel, és újra kelhetsz fel.
Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem
én nem tudnék zenélni, mert fogod a két kezem…
Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem
én azt kérném te tőled, hogy engedd végre el… ERESZD EL!!!
