Fotózás templomban
Már az elejém leszögezem: nem fotótechnikai dolgokat fogok feszegetni. Sokkal inkább a viselkedésről elmélkedem. Az elmúlt két hétben kétszer is volt alkalmam végigröhö végignézni fotósokat templomi szertartás alatt. 
A “mai világban” már több ember van, akinek fogalma sincs a templomban viselkedés (egyáltalán a vallás) hogyanjáról és mikéntjéről. De ha az illető fotós és egy templomban találja magát munka közben igazán figyelhetne pár dologra.
Az első találkozásom egy esküvőn fotózó lánnyal volt, aki pofánvakuzott mindenkit a kis kápolnában. A videós már időben megjelent a helyszínen, felkapcsolt minden lámpát, és a koraesti napfény oldalról bevilágított a kápolnába, ami így gyakorlatilag fényárban úszott. Aztán megjelent a csaj, piros (!) farmerben és koszos-vajszín ballonkabátban. A Canon 1000D-hez hasonlító vagy annál kicsit jobb gépen egy Canon vaku pózolt (hogy minek, ki tudja, de biztos drága volt), amit egyenesen előre irányított, és bőszen villogtatta. A szertartás alatt kb a következő menetrendet tartotta: fotózás: 1perc, képnézegetés, törlés: 6 perc, nézés a semmibe: 10 perc, helyváltoztatás, átgázolás mindenen: 2 perc. Ez ismétlődött. A kamerás nagyon csúnya szemekkel nézett rá, de ő csak a keresőben látta a világot. Ezt még tetézte, hogy a gépe minden fókuszálást hangos pittyegéssel jelzett vissza…
A másik egy keresztelő volt. (Nem ugyanaz a család 
) A fotós itt egy öltönyös férfiú volt. Nyakkendős öltönyével, hegyes orrú cipőjével és Canon 5D-jével komoly fotós látszatát keltette, 430EX Speedlite vakujával (ami a plafon felé meredt és egy fehér lapka volt beletűzve) is ezt a látszatot erősítette. Délelőtt 11-kor a református templom oldalról kapja a napfényt a fehér-sárga ablakain keresztül, szóval fényárban úszott, így a vaku itt is csak dísz volt. Egyértelműen látszott, hogy ő volt az egyetlen, aki még sosem volt templomban: amikor épp nem kattintgatott, akkor némán téblábolt és látszott rajta, hogy fogalma sincs, mi történik.
A keresztelő a református istentisztelet egy részét teszi ki, mégis az úriember végigfotózta az egész szertartást. Rendkívüli érzékkel választotta ki a megfelelő pillanatokat: az énekek alatt – amikor nagy hang volt - semmit nem fényképezett. Ellenben három imádságot is agyonkattogott, és olyan fontos fotótémákat kapott lencsevégre, mint például a kóruson (~ “emelet”) imádkozók ráközelítve, vagy az úrasztalán levő virágok. Igaz, a virágokat én is fotóztam, de istentisztelet előtt fél órával. A lelkész többször jelentőségteljes pillantásokat szórt felé, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Egyetlen dolog volt képes leállítani: a Himnusz az istentisztelet végén. Akkor végre visszavonult a padba és énekelt mindenkivel. A templomot persze az elsők között hagyta el, pedig a “kiccsaládot” szerintem eredményesebben fotózhatta volna még a szertartás után is. (Előtte nem, mert a kiccsalád elkésett, a kezdés után 5 perccel estek be gyerekestül, meg a fotós se siette el az érkezést.)
Szóval a tapasztalataim konklúziója, hogyan ne legyünk trollok egy templomban:
- Öltözzünk az alkalomnak megfelelően!
- Némítsunk el minden hangjelzést a fényképezőn!
- Időben érkezzünk (próbaképek), és a végén csináljunk még képeket!
- Ismerkedjünk az adott szertartás menetével előre, hogy tudjuk mikor mire számítsunk (és ne zavarjunk be fontos részeknél)!
- Csendéleteket, az épületet, díszítést csak a szertartás után (vagy előtt) fotózzunk!
- …
Ezek közül biztos néhány nevetségesen egyértelmű, de élő példa van rá, hogy ezzel nincs mindenki tisztában. És ehhez nem kell betonhívőnek lenni, de az alapvető illemszabályokat kéne ismerni…
Én azt gondolom, hogy ez nem “ab Haus” hozott bunkóság, hanem tanítják is a fotósoknak és a kameramannoknak: “Ha képeket akar az ügyfél, akkor minden szabad!” De nem kizárt, hogy az önjelölt fotózsenik esetében spontán krónikus gyerekszoba hiányról beszélhetünk.
Elég szomorúnak tartanám, ha ezt tényleg így tanítják a fotósulikban. De ezt nem tudom, mert én is önjelölt fotós vagyok – bár zseninek nem képzelem magam.
Persze, ha olyan a fotótéma, hogy mindenképpen feltűnő helyről kell feltűnően fényképezni, azt megértem, de amikor a fotós nincs tekintettel pl. a videósra, és folyton beletrappol a képbe, akkor tulajdonképpen az ő munkáját teszi tönkre. Én egy fontos esemény megörökítése alatt nem azt értem, hogy miattam emlékezzenek: “az a bunkó fotós elbarmolta az egészet”… Szerintem az a jó, ha a fotós “észrevétlen”, csak a felcsapódó tükör diszkrét kattanásai jelzik, hogy egyáltalán ott van – meg majd az elkészült képek.
Ha képeket akar az ügyfél, akkor a fotósnak többet szabad, de nem mindent. Szerintem.