Kalandom a Taninf*ssal – 2. menet

1. felvonás: a tanulmányi rendszer

2011. szeptembere

Engem mindig megtalálnak az “érdekes” feladatok. Mint ez is.
Áldott munkahelyemet is kötelezte a fenntartó, hogy elektronikus naplót és tanulmányi rendszert használjon. Hurrá. A választásuk egy fantasztikus, magyar programcsodára, a TANINFORM-ra esett. Sok a pénzük, biztos. (A program BÉRLETI díja évente százezrekben mérhető!!)

Valójában már évekkel ezelőtt el kellett volna indítani, és néhány diák és tanár már volt a rendszerben, de az idei tanévet elölről kellett kezdeni.

Sajnos a rendszerről már ránézésre sütött, hogy mekkora egy rakás #*&*, de muszáj használni, hát nekiugrottam.

A feladatom egyszerűnek tűnt: vidd fel a tanulókat a rendszerbe. Elkezdtem.
Első nap: két első és egy második osztály került fel – ám sehol nem jelentek meg.
Második nap: előjött az informatikus lustaság: nem igaz, hogy nem lehet tömegesen importálni. De lehet. A Közoktatási Információs Iroda (KIR) adatbázisából le lehet tölteni egy excel táblázatnak álcázott html fájlt, amit ha átírok xls kiterjesztésre, máris importálható. No comment…
Az excel táblázat importálása sem egy napot vett igénybe, ugyanis bár a “felülír” opcióval akartam importálni (már létező tanulók adatait felülírja), ennek ellenére MEGDUPLÁZTA a meglévő tanulókat, és sorban törölgethettem a klónokat. De ezt már később.
Negyedik nap: telefonos segítséget kértem egy iskolától, ahol használják a rendszert. Egy szem importált tanulót se látok a tanulók adatainál, csak akiket 5 éve felvittek központilag. Ekkor kaptam a fülest: az iframe fölötti gombsorban található KERESÉS gomb valójában a SZŰRÉST állítja, és itt kell átállítani, hogy ne szűrje az idei tanévre beiratkozottakat, hanem mutasson mindenkit… Erre ha megölnek se jöttem volna rá.
De hurrá, megvan minden tanuló, szembesültem a duplikált névsorral, úgyhogy kezdtem bőszen törölgetni.
Közben persze más feladataim is voltak, így magára hagytam a gépet. 30 perc után kiléptet a rendszer, de hogy utána mit művel az, fájt. Újranyitotta önmagát az iframe-ben.

Miután abbahagytam a sikítva röhögést, folytattam a munkát.
A menüstruktúrát is próbáltam ép ésszel felfogni, de elég logikátlan dolgokkal szembesültem.
Rögtön a kezdőoldal (“Modulválasztó”), ami tulajdonképpen azonos a bal oldali menü gombokkal:

Vidáman dolgoztam, amíg a következő képernyőbe nem botlottam:

Még kékhalált is csináltak!! És jól működik, mert a legváratlanabb pillanatban bukkan fel, amikor békésen kattintottál pl. a “tovább” gombra. Gondoltam, mint jó felhasználó, értesítem a fejlesztőket a hibáról. Meg is nyitottam a hibabejelentőt, és újra röhögnöm kellett:

A pirossal kiemelt rész szerint, az nem hiba, ha elvesztem a jelszóm vagy a felhasználó nevem. Valóban, de akkor be sem tudok ide lépni, hogy hibabejelentést írjak… Szóval megint hülyének vagyok nézve – de annak is érzem lassan magam, hogy nem igazodok ki ezen a végtelenül egyszerű rendszeren. Ezt az ügyfélszolgálatos hangján is érzem, akit egyre gyakrabban kényszerülök felhívni.

Második hét: Miután kivégeztem a tanulókat, sőt, mindet osztályokba és csoportokba soroltam (persze ezekhez az adatokat is nekem kellett összevadászni..), nekiugrottam a nevelőtestületnek. Őket is merészen importáltam a KIR rendszerből. A meglévő dolgozók itt is duplikálva lettek, felülírás ide vagy oda. Belőlem kapásból három is lett. A törlés viszont már nehezebb volt, ugyanis hiába van a rendszerben pl belőlem három, mindhárom hozzá van rendelve a felhasználói fiókomhoz, és csak akkor törölhetem az egyiket, ha a fiókhoz rendelést megszüntetem… Ugyanez a többi felhasználónál is.
Ezt a hibát bölcsen későbbre hagytam, és jött a pedagógusok végzettsége. Ez majdnem végzett velem is, mert ezt is sikerült túlbonyolítani.
Három külön fülön kell megadni az adatokat (mindegyiket külön menteni): végzettség, képesítés, szakképesítés
Hátulról kezdve: a szakképesítés hogy valaki milyen szakos, milyen tárgyat oktat. Ez oké. A képzés oldalon kell megadni, hogy valaki tanár, tanító, vagy éppen könyvtáros. Ezt a kettőt igazán egyesíthették volna, de még sehol sincs a végzettség laptól. Az első oldalon kell ugyanis megadni, hogy ki milyen iskolát végzett. És itt van egy lenyíló lista Szakmai képzettség címmel, amiben a felvonószerelőtől az ívhegesztőn át a vasútikerék-pumpálóig minden van – csak pedagógusi végzettség nincs. Alapos fejtörés után a telefonos segítség mellett döntöttem, ahol is az ügyfélszolgálatos unott hangon közölte, hogy azok szakközépiskolai végzettségek. Ennek nagyon örültem, de egyrészt egy kezem sem kell megszámolni, hogy az iskolában hány tanárnak van szakközépiskolai végzettsége (abból is hány felvonó kezelő), másrészt, ez a lista miért jelenik meg, ha főiskolai vagy egyetemi végzettséget választok ki (ha egyszer középiskolai), és végül, hogy erről a “segítség” oldalon miért nincs egy *##&@ szó sem? Mert onnan ezt a listát bölcsen kifelejtették.
De legalább nem kellett törnöm magam, hogy kiássam a szakmarengetegből azt a kettőt, ami kellett.
Ezután elneveztem az iskola összes termét egy önkényes betű-szám kombinációval, mert bár a “lány wc”, meg a “szertár” nem költözik sehova, de ami az idén “5.a”, az jövőre “6.a” lesz. És nincs kedvem minden évben javítgatni a számokat.

Most már semmi sem állhatja útját a tantárgyfelosztás elkészítésének – gondoltam naivan. Pedig de.

A dolgozóknak nem elég, hogy itt dolgoznak (a jogviszonyuk kezdetét napra pontosan meg kellett adni), munkát is kell adni. Legyen tanár, legyen portás – persze ezt is egy totál külön lapon.

De nem, ez még nem elég, valamelyik programíró delíriumos álmában megfogalmazta a “munkakör státusz foglalása” agymenést, és megjelölte kötelezően kitöltendő mezőnek.

Természetesen ennek semmi köze a honfoglaláshoz, hanem – mint a képről is olvasható – a jogviszony lapon megadott “elfoglalt álláshelyek száma” (ha én pl. két ember helyett dolgozok, tehát 2 :) ) van az egyenlet egyik oldalán, itt pedig a betöltött munkaköröket kell arányaiban erre a számra elosztani. Tizedesjegy pontossággal. És elég érdekes eredmények jönnek ki, ha valaki pl. alsóban tanít hetente hat órát (tehát tanító), felsőben is tanít hetente 15 órát (tehát tanár) és mellé mondjuk még hetente kétszer az iskolabuszt is vezeti (tehát sofőr) és közben egy álláshelyet tölt be. Ezeket arányítsam össze, és a végeredmény meg egy legyen, mert különben nem passzol az álláshelyének a számával. A tantárgyfelosztásnál ez úgyis látható lesz, most osszam meg szorozzam ki előre?

Ördögi kör: a munkakörök megadása nélkül nincs tantárgyfelosztás. A munkakör státusz foglalás nélkül nincs  munkakör, de a státusz foglalás értékét a tantárgyfelosztás alapján tudnám kiszámolni…

Negyedik hét: Már csak egy lépés választ el a tantárgyfelosztástól: az óraterv. Szerencsére ezt viszonylag gyorsan összedobtam a megadott adatok alapján, úgyhogy végre az áhított tantárgyfelosztást csinálhatom. Persze, a külsős oktatók adatait még nem kaptam meg, szóval velük elölről fogom kezdeni az egészet.

Közben újra cseverésztem az ügyfélszolgálattal, mivel én még mindig több példányban létezem a rendszerben, és mivel felhasználói fiókhoz vagyok kötve, nem törölhetem egyiket sem. Megszüntettem az összekötést, de a ugyanaz a hibaüzenet: “szüntesse meg az összekapcsolást”. Próbáltam törölni a fiókot is, de nem engedte, mert hogy be van jelentkezve (pedig más felhasználóként voltam bent..). Ezt mind az ügyfélszolgálatossal együtt csináltam, de nem ment. Másnap az ügyfélszolgálat visszahívott: nekik sem ment, de meg tudják csinálni, HA faxolunk nekik írásos kérvényt iskolapecséttel, aláírással

Persze a vezetőség röhögött ezen a hülyeségen, úgyhogy nem küldtünk. Még kétszer kerestek,  de közöltem, hogy csak ezért nem futkározok pecsétes papírért, és az utókor is hadd okuljon. Úgyhogy jelenleg is három példányban (de külön néven) létezem a rendszerben, továbbra is törölhetetlenül.

(folyt. köv.)

2. felvonás: a találkozó

2012. márciusa

Fenntartónk több iskolával is rendelkezik, és mind kötelezve van eme html és Java appleteken alapuló programcsoda használatára. De mindenhonnan csak negatív visszajelzések érkeztek, így megszerveztek egy találkozót a programozó cég képviselőjével, hogy közösen elmondjuk bajainkat, ő meg felírja magának és minden szép és jó lesz.

Már a kezdés előtt kiscsoportos beszélgetések alakultak és mindenhonnan hallatszott az “ezért rossz” meg “azért rossz” szöveg. Valójában én még örülhetek, hogy mi nem használjuk az e-naplót, csak az iskola adatait kellett feltöltenem (még). A naplót használók közül volt, aki több nyomtatott oldalnyi anyaggal készült, ahol felsorolta, hogy mi sz@r a rendszerben. Tényleg tudom őket sajnálni. Az alaposságuk viszont elismerésre méltó.

A cég képviselője egy megnyerő mosolyú fiatalember volt, akit még nem tört meg a sok ilyen találkozó, hiszen elmondása szerint a többi iskolákkal is ő tartja a kapcsolatot, ahonnan szintén csak a sárdobálást kapja. Mellékesen jegyzem meg, hogy kb 3000 iskola használja ezt a rendszert, és mindannyian ÉVENTE több százezres BÉRLETI díjat fizetnek, hogy használhassák… ilyen bevételek mellett igazán felbérelhetnének valakit, aki nem csak Java appletet tud programozni. Merthogy ők csak ezt használják. Appleteket. Adatbázis-kezelésre. Még ha valami spéci dologra.. de nem.

Nah, lényegtelen, a lényeg, hogy egy idő után szóhoz jutott végre a srác is, és nem habozott, azonnal bedobta az aduászt. Közölte, hogy a pórnép panasza meghallgatásra talált, és ők 2012-ben tisztában vannak azzal, hogy a 2004-ben írt rendszer elavult és kusza a sok beletömködött funkció miatt, ezért épp azon dolgoznak, hogy egy új rendszert csináljanak. Szeptemberben lesz élesítve az új verziós Taninform. Az már sokkal jobb lesz, mert a sok visszajelzés alapján kijavították benne a hibákat. És ezzel pontot is tett a megbeszélés végére (pedig még jócskán az elején voltunk), ugyanis innentől szinte minden hibajelzésre a következő volt a válasza: “Ezt már az új verzió tudni fogja.” “Ez már ki lesz javítva a szeptemberi verzióban.” Hogy ezek közül mi igaz, mi sem, kiderül szeptemberben.

Hurrá! Lesz új verzió! Bár erről kicsit kétségeim támadtak, midőn az a mondat hagyta el a srác száját, hogy a forráskódon javítanak, de ez kívülről nem fog látszani. NEM FOG?? Pedig a kusza kezelőfelületen igazán lenne mit fejleszteni. Lehet, hogy le kéne mentenem pár oldalt, csak a poén kedvéért, és szeptemberben összehasonlítgatni…

Azért így is tudtak neki olyanokat mondani, hogy a füle kettéállt a szegény összekötőnek, ilyenkor először a “Nem vagyok biztos benne, hogy ezt már a szeptemberi tudni fogja.” mondattal nyitott, majd bőszen jegyzetelni kezdett, mert az ilyen hibákat kellő alapossággal felderítő és dokumentáló kollégák részletes leírásokkal és meglepő ötletekkel álltak elő. Reméljük, ezeket a szeptemberi verzió már tudni fogja…

(folyt. köv. szeptemberben!)

Share

A jogdíj és a jogosítási díj

Megint futottam egy kört a kedves MAHASZ jóvoltából. Két éve nem voltak hajlanadók felvilágosítani a hangfelvételek felhasználásának legalizálásáról. Már-már azt hittem, nem is akarják, hogy fizessek nekik, de azért mégis jó lenne ha hangosíthatnék és zenét is szolgáltathatnék közben. Ezért megint megkerestem őket, e-mailben.

A MAHASZ honlapján megtaláltam a 2012. évi közleményt, azt is kiokoskodtam, hogy amilyen kevés felkérést kapok, alkalmankénti jogosítással (10140 Ft/alkalom) úszom meg legolcsóbban a dolgot, és ezért az összegért elvileg bármilyen forrásból származó hangfelvételt szabadon használhatok azon az előre bejelentett alkalmon. De azért csak nem nyugodtam meg, hiszen ez jogosítási díj, vajon tartalmazza-e az ARTISJUS-nak fizetendő szerzői jogdíjat.

Megkérdeztem hát a MAHASZ-t, mire e-mailben válaszoltak is: bemásolták a honlapjukról az Alkalmi jogosításról szóló részt, kiegészítve a karaokékról szóló megkötéssel, hogy azt nem náluk kell jogosítani.

Ezzel semmit nem válaszoltak meg, hiszen ezt én is olvastam, ezért újra írtam, és újra feltettem a kérdést: kell-e fizetni még az alkalmi jogosításon felül, vagy nem. Mellesleg hozzáfűztem, hogy karaokéval nem foglalkozom, az nem téma.

A válasz e-mailban a teljes 2012. évi jogosítási nyilatkozat benne volt, az átalánydíjastól az alkalmi jogosításig – bemásolva a honlapról és kiegészítve a karaokékról szóló megkötéssel, hogy azt nem náluk kell jogosítani… Felhúztam magam, hogy hülyének vagyok nézve, nem kevésbé a karaokés dolgon, hiszen Chris MIDI-s karaoke jogosításról akartak felvilágosítani, akikhez már volt szerencsém a MIDI-kálváriás esetben.

Így hát felhívtam őket, és előadtam bánatom, mire a nő közölte: “A” másik céghez tartozó díjakról nem tud felvilágosítást adni, azzal érdeklődjek ott. Hurrá. EZT nem tudta volna megírni?? Hogy a “jogosítás” NEM tartalmazza a jogdíjat? Merthogy ezt kérdeztem… Na, de most már teljesen fel vagyok világosítva.

 

Share

Nyomtatás

Ma megint tanultam valami hasznosat:

Jellemző probléma, hogy ha egy dokumentumot törölni akarok a nyomtatási listáról, akkor a kis szemét nem hajlandó eltűnni, ezzel feltartva az összes várakozó dokumentumot.

Na, ez orvosolható, többféleképp is.

Az egyik mód (és gyorsabb), ha parancssorba (win+R) begépeljük:

net stop spool

frissítjük a listát a Nyomtatási listában (Nézet/Frissítés)

és ha eltűnt, akkor

net start spool

paranccsal újraindítjuk a leállított Spool szolgáltatást.

A másik verzió, ha a

Vezérlőpult / Felügyeleti eszközök között keressük meg a Nyomtatásisor-kezelőt, és Jobb egér kattintás után Leállítjuk

frissítjük a listát a Nyomtatási listában (Nézet/Frissítés)

és ha eltűnt, akkor

elindítjuk a Nyomtatásisor-kezelőt (Jobb egér/Indítás)

Ha bármelyik módszernél megmakacsolná magát a feladat és nem akarna eltűnni, az újraindítás előtt töröljük a

C:\Windows\System32\Spool\Printers mappa tartalmát.

Ezzel az összes nyomtatási feladatunk el fog tűnni, de utána simán nyomtathatunk tovább. :)

Share

A LED TV

Minden bátorságomat és hiteligénylés-alkalmassági mosolyomat összeszedve útra keltem, hogy szememnek és igényeimnek kívánatos síkképernyős TV-t szerezzek kicsiny szobámba.

A választás hosszú keresés után egy LG 32LK450-re esett. 32″-os képátlójával simán befér a szekrényem erre a célra átalakított részébe. De a képen kívül engem a csatlakozók érdekeltek főleg. Hát ezen a jószágon aztán minden van. Az alap antenna bemeneten felül 3(!) HDMI, komponens videó, 2 AV (egyik scart, a másik RCA), USB és RGB VGA aljazokkal rendelkezik. Szóval akár magamat is ráköthetem…

A külső vinyómat azonnal rányomtam USB-n, és  az esti mozi egy csapásra meg lett oldva: felismeri a legtöbb filmformátumot, és persze játssza is. Feliratokkal, hangsávváltással, miegymás. HDMI-n a telefonomat is rá lehet kötni, bár először majdnem a TV-n akartam a gombokat nyomkodni, de rájöttem, hogy ennyire nem lehet szép a dolog. Gondoltam, most már  a számítógép bekötése se jelenthet gondot. A közelében levő asztali gépemet VGA kábellel terveztem rákötni, míg az ágyamnál levő laptopot s-videón keresztül. Azaz.. csak szerettem volna.

Szerencsétlen laptopom nVidia GeForce 8400M G kártyája azonban nem szerette volna. Elhúztam az RCA kábelt az ágyig, ott átalakító dugóval bekötöttem az S-video kimenetre. Persze ez a gépet mit sem érdekelte, hiába használtam Forced TV detectiont, a TV-n folyamatosan a “Nincs jel” üzenet ment. Frissítettem a drivert is, de nem segített a problémán. Volt elfekvőben egy VGA – S-video átalakítóm is, ami még a régi kábel TV stúdióban volt üzemben. 6 éven át azon ment a képújság a falunak, és mivel már nem használtuk, gondoltam, egy próbát megér. Persze hiába, valami kép már volt, de csíkos, halvány, kicsi és úgy általában rossz minőségű. Úgyhogy ezt a módszert ejtettem.

Próbáltam fórumokon érdeklődni, de csak ilyen építő jellegű hozzászólások jöttek, hogy: “frissítettem-e a drivert”, “próbáltam-e más géppel”, “biztos jó helyre dugtam-e a kábelt”…

Jah, másik gép. Csak az egységesség kedvéért, az asztali gépemben ATI Radeon 3650HD kártya van. S-videó dugót itt is bedugtam, a TV AV2 bemenetén azonnal beizzott a jel. Szóval mind a kábel, a dugó és maga az elképzelés, hogy ez így összedugva működhet helyes volt. Csak a nyamvadt nVidia kártya nem akart vele menni. Reményem ekkor már afelé szárnyalt, hogy midőn megérkezik a kínai VGA kábel, majd azzal menni fog a laptop is. Projektort már használtam a laptopon gond nélkül.

Eljött a csodás nap, és a postás meghozta a kábelt. A laptop azonnal a szekrény elé költözött, és máris kötöttem be. Az nVidia vezérlőpultja rögtön látta, hogy itt egy analóg megjelenítővel van dolga, úgyhogy próbálkoztam DualView beállítással. Így a laptopon 1280-as felbontás megy, a TV-re meg mehet a 1920-as 60Hz-cel, mert azt szereti. És elsőre sikerült! Illetve, azt hittem. De feltűnt, hogy periodikusan vízszintesen ugrál a kép itt-ott. Próbáltam más frissítési frekvenciát, de 75, 85 és 100 Hz-en is elment a kép. Csak 60-nal ment. Aztán feltűnt még, hogy a kép el van csúszva: a képernyő bal szélétől legalább 1,5 cm-rel beljebb kezdődött a kép – így a jobb széle le lett vágva. Próbáltam szoftveresen korrigálni, de a képeltolás eredménye pedig az lett, hogy a másfél centis sáv maradt, és a bal széle lett levágva a képnek. Innentől a hangulatom erőteljesen az “Anyád!” kategória felé hajlott, úgyhogy átváltottam a kijelzőket Klón módba, a felbontás 1280 lett. A TV ekkor stroboszkóppá avanzsált, össze-vissza villogtatta a képet. Addig-addig sikerült tekergetnem a beállításokat, hogy végül 1920-on is villogott.

Ezen a ponton a TV-t kikapcsoltam, majd fogtam a VGA kábelt és egy adapterrel kiegészítve bedugtam az ATI kártya szabadon levő DVI csatlakozójába. A monitor egy alig észlelhető rezzenéssel jelezte, hogy a videókártya felfogta: valami történt. Bekapcsoltam a TV-t, amin a monitor tűéles klónja jelent meg 1440-es felbontással. Az ATI kártya egy kukkot nem kérdezett, azonnal klónozta a számára második VGA megjelenítőre az asztalt. Az “Ez nem lehet igaz!” után különböző megjegyzések kezdtek megfogalmazódni bennem, a laptopra, de különösen annak nVidia kártyájára vonatkozólag. Sűrűn tekintgettem a polcom felé az ott heverő kalapácsra (hogy miért hever a szobámban egy kalapács a polcon, az most mellékes), de végül nem történt baja a laptopnak (még).

A remény még nem szállt el, bár súlyosan lehangolt állapotba süllyedtem az ócska nVidia miatt. Ha valakinek már sikerült működőképesen összekötni egy LG TV-t nVidia videokártyával, az szóljon, mielőtt mégis a kalapácshoz nyúlnék…

Share

Pendrive és az ő vírusa..

Ma lestem egy nagyot, amikor a suliban bedugtam a pendrive-omat. 5 perc után menteni akartam a rajta levő dokumentum mappába, de az nem volt sehol. Sajátgépben megnyitottam, ott volt. Rákattintok, hogy megnyitom – erre az Avast felsikított, hogy vírus… Na ne..

Első ötlet, hogy ez nem stimmel, mappa beállítások, ismert fájltípusok kiterjesztését ne tüntesse el. Bingó: a mappáim fele exe fájllá változott.

Total Commanderrel megtaláltam a rejtetté tett mappákat is :D

Közben neten is keresgéltem és találtam egy DOS parancsot, ami visszaállítja a mappákat:

attrib -h -r -s /s /d g:\*.*

Avast meg lesikálta a víusos exe-ket, úgyhogy most minden szép és jó. De hogy ezt honnan szedtem össze, amikor szinte semmit nem csináltam még a gépen, az rejtély.

 

Share

Fotózás templomban

Már az elejém leszögezem: nem fotótechnikai dolgokat fogok feszegetni. Sokkal inkább a viselkedésről elmélkedem. Az elmúlt két hétben kétszer is volt alkalmam végigröhö végignézni fotósokat templomi szertartás alatt. Bővebben: Fotózás templomban →

Share

Wolfenstein

A Half-Life 2 után itt a következő jó kis FPS, amivel bontom az agyam: a Wolfenstein. Nácihent ezerrel…

Hát Wolfenstein. Igazából nem is tudom, hol kezdjem…
A wolfos pályafutásom a Wolf 3D-vel kezdődött, amit két unokatesómmal játszottunk együtt a kilencvenes évek közepén. Szó szerint együtt, hiszen én irányítottam, egyikük tüzelt a másik keze a ‘l’, ‘i’, ‘m’ billentyűk (max élet és töltény kód) fölött volt, valamint jegyezte a bejárt útvonalat, amit mi a náciírtás hevében hajlamosak voltunk elfejteni… Aztán cseréltünk helyet és a nyaralás alatt komoly eredményeket tudtunk felmutatni csapatmunkánk eredményeként. Bővebben: Wolfenstein →

Share

Keytar

Aki először hallja ezt a szót, az valószínűleg a gitár szóra asszociál, és nem is véletlen: a keytar a KEYboard és a guiTAR szavak összevonása mind nyelvtanilag, mind fizikailag. Nem másról van szó, mint egy gitárhoz hasonló, nyakba akasztható szintetizátorról. Billentyűsként mindig is akartam egy ilyet, az utóbbi időben pedig – egy ismerősöm érdeklődésére – utánanéztem a mai kínálatnak.
Bővebben: Keytar →

Share

Canon EOS 1000D

A nyáron kiadta a lelkét a Fujifilm Finepix S1000fd fényképezőnk, de végre megvan az utódja, méghozzá nem is akármilyen. Egy Canon EOS 1000D kamera EFS 18-55 és EF 75-300 optikákkal. Hugom lehidalt, amikor meglátta a kezemben… Én is lehidaltam, amikor a boltban megláttam. Persze az első kérdésem az volt: “Részletre is meg lehet venni?” Meg. Egy hét múlva magamévá is tettem. Kéthavi fizetésem nem takarja be az árát… Persze táska meg kártya is kellett hozzá, szóval még az is megdobta. De nem baj, mert megvan.
Persze azóta olcsóbban is lehet kapni.. de most már mindegy. Viszont tényleg jókat tud a kicsike. Igaz, ez a Canon tükörreflexes gépeinek az alsó kategóriájához tartozik, de nagyon jól működik.
Néztem hozzá még kiegészítőket, ha valaha is elöntene a pénz. Hát optikát nem fogok venni, és valószínűleg külső Speedlite vakut sem, mert annyiból akár még egy fényképezőt is vehetnék… Ami viszont jól jönne (és drága), az egy pótakku tízezerért, és egy kioldógomb állványos fényképezéshez. Állvány hála égnek van, még a kamerázós korszakomból.
A képek meg csak jönnek és jönnek :D Azt hiszem, a galériában nyitok egy albumot a jobban sikerült képeknek…

Share

Aloldalak

A zseli.hu oldal állandó aloldala a Darnózseli Televízió honlapja (dtv.zseli.hu). Emellé társítottam egy új aloldalt (a képgaléria egy albumát), a nekikszabad.zseli.hu -t. A látvány önmagáért beszél. Jó lenne, ha egyre kevesebb lenne belőlük a világban.

Share