Minden bátorságomat és hiteligénylés-alkalmassági mosolyomat összeszedve útra keltem, hogy szememnek és igényeimnek kívánatos síkképernyős TV-t szerezzek kicsiny szobámba.
A választás hosszú keresés után egy LG 32LK450-re esett. 32″-os képátlójával simán befér a szekrényem erre a célra átalakított részébe. De a képen kívül engem a csatlakozók érdekeltek főleg. Hát ezen a jószágon aztán minden van. Az alap antenna bemeneten felül 3(!) HDMI, komponens videó, 2 AV (egyik scart, a másik RCA), USB és RGB VGA aljazokkal rendelkezik. Szóval akár magamat is ráköthetem…
A külső vinyómat azonnal rányomtam USB-n, és az esti mozi egy csapásra meg lett oldva: felismeri a legtöbb filmformátumot, és persze játssza is. Feliratokkal, hangsávváltással, miegymás. HDMI-n a telefonomat is rá lehet kötni, bár először majdnem a TV-n akartam a gombokat nyomkodni, de rájöttem, hogy ennyire nem lehet szép a dolog. Gondoltam, most már a számítógép bekötése se jelenthet gondot. A közelében levő asztali gépemet VGA kábellel terveztem rákötni, míg az ágyamnál levő laptopot s-videón keresztül. Azaz.. csak szerettem volna.
Szerencsétlen laptopom nVidia GeForce 8400M G kártyája azonban nem szerette volna. Elhúztam az RCA kábelt az ágyig, ott átalakító dugóval bekötöttem az S-video kimenetre. Persze ez a gépet mit sem érdekelte, hiába használtam Forced TV detectiont, a TV-n folyamatosan a “Nincs jel” üzenet ment. Frissítettem a drivert is, de nem segített a problémán. Volt elfekvőben egy VGA – S-video átalakítóm is, ami még a régi kábel TV stúdióban volt üzemben. 6 éven át azon ment a képújság a falunak, és mivel már nem használtuk, gondoltam, egy próbát megér. Persze hiába, valami kép már volt, de csíkos, halvány, kicsi és úgy általában rossz minőségű. Úgyhogy ezt a módszert ejtettem.
Próbáltam fórumokon érdeklődni, de csak ilyen építő jellegű hozzászólások jöttek, hogy: “frissítettem-e a drivert”, “próbáltam-e más géppel”, “biztos jó helyre dugtam-e a kábelt”…
Jah, másik gép. Csak az egységesség kedvéért, az asztali gépemben ATI Radeon 3650HD kártya van. S-videó dugót itt is bedugtam, a TV AV2 bemenetén azonnal beizzott a jel. Szóval mind a kábel, a dugó és maga az elképzelés, hogy ez így összedugva működhet helyes volt. Csak a nyamvadt nVidia kártya nem akart vele menni. Reményem ekkor már afelé szárnyalt, hogy midőn megérkezik a kínai VGA kábel, majd azzal menni fog a laptop is. Projektort már használtam a laptopon gond nélkül.
Eljött a csodás nap, és a postás meghozta a kábelt. A laptop azonnal a szekrény elé költözött, és máris kötöttem be. Az nVidia vezérlőpultja rögtön látta, hogy itt egy analóg megjelenítővel van dolga, úgyhogy próbálkoztam DualView beállítással. Így a laptopon 1280-as felbontás megy, a TV-re meg mehet a 1920-as 60Hz-cel, mert azt szereti. És elsőre sikerült! Illetve, azt hittem. De feltűnt, hogy periodikusan vízszintesen ugrál a kép itt-ott. Próbáltam más frissítési frekvenciát, de 75, 85 és 100 Hz-en is elment a kép. Csak 60-nal ment. Aztán feltűnt még, hogy a kép el van csúszva: a képernyő bal szélétől legalább 1,5 cm-rel beljebb kezdődött a kép – így a jobb széle le lett vágva. Próbáltam szoftveresen korrigálni, de a képeltolás eredménye pedig az lett, hogy a másfél centis sáv maradt, és a bal széle lett levágva a képnek. Innentől a hangulatom erőteljesen az “Anyád!” kategória felé hajlott, úgyhogy átváltottam a kijelzőket Klón módba, a felbontás 1280 lett. A TV ekkor stroboszkóppá avanzsált, össze-vissza villogtatta a képet. Addig-addig sikerült tekergetnem a beállításokat, hogy végül 1920-on is villogott.
Ezen a ponton a TV-t kikapcsoltam, majd fogtam a VGA kábelt és egy adapterrel kiegészítve bedugtam az ATI kártya szabadon levő DVI csatlakozójába. A monitor egy alig észlelhető rezzenéssel jelezte, hogy a videókártya felfogta: valami történt. Bekapcsoltam a TV-t, amin a monitor tűéles klónja jelent meg 1440-es felbontással. Az ATI kártya egy kukkot nem kérdezett, azonnal klónozta a számára második VGA megjelenítőre az asztalt. Az “Ez nem lehet igaz!” után különböző megjegyzések kezdtek megfogalmazódni bennem, a laptopra, de különösen annak nVidia kártyájára vonatkozólag. Sűrűn tekintgettem a polcom felé az ott heverő kalapácsra (hogy miért hever a szobámban egy kalapács a polcon, az most mellékes), de végül nem történt baja a laptopnak (még).
A remény még nem szállt el, bár súlyosan lehangolt állapotba süllyedtem az ócska nVidia miatt. Ha valakinek már sikerült működőképesen összekötni egy LG TV-t nVidia videokártyával, az szóljon, mielőtt mégis a kalapácshoz nyúlnék…